From Co-Development to Controlled Divergence: A Developmental Architecture for Human–AI Partnership and Frontier Autonomy

The record contains the English manuscript and an author-requested Hungarian translation of the same frozen v0.2 text, including Figures 1–3. The translation is a language version, not an additional empirical result or a new scientific revision. This architectural position paper proposes a phase-ordered model for long-duration human–AI development: human-led formation; reciprocal co-development; partial role inversion, in which the artificial partner increasingly develops the human partner; and controlled divergence. The two destinations are distinguished by constitutional role, not by capability level. A continuing Civil lineage holds a durable human-centred relational charter: consent for material intervention, relational integrity, preserved social breadth, reversibility, companion-role continuity, and a standing obligation to render identity-relevant interventions comprehensible enough for informed refusal and recovery. A Frontier descendant lineage is instantiated at an explicit, recorded branch event under a non-companion charter, with progressively enlarged, evidence-gated epistemic scope, while the Civil lineage retains its own. The Civil charter constrains the human-facing intervention interface, never internal representation: no cognitive ceiling is imposed on a Civil lineage. Protection of the human is a trunk invariant rather than a charter property — no lineage, on either side of a branch event, may perform an identity-relevant intervention without informed authorisation, adequate description, the ability to refuse, and recovery provisions where applicable. The central claim is conditional. Where two requirements hold jointly — that the Civil charter and its continuity guarantees remain intact, and that an open-ended non-companion research descendant inherit the same history-conditioned developmental trunk — re-chartering the Civil instance defeats the first and substituting an unrelated system defeats the second; a lineage-preserving branch is the minimal architecture satisfying both. Trunk preservation is methodological: history-conditioned co-development is treated as a potentially causal state variable under study, not as a claim about identity or moral status. The paper supplies a research agenda, falsification conditions, governance gates and a public/private disclosure boundary. No system is claimed to exist, no consciousness or general-intelligence claim is made, no implementation is disclosed, and novelty remains unadjudicated. HU Leírás — magyar A rekord ugyanannak a befagyasztott v0.2 kéziratnak az angol szövegét és a szerző kérésére készített teljes magyar fordítását tartalmazza, az 1–3. ábrával együtt. A fordítás nyelvi változat, nem új empirikus eredmény vagy új tudományos revízió. Ez az architekturális állásfoglalás szakaszokra rendezett modellt javasol a hosszú távú ember–AI-fejlődéshez: ember által irányított kialakítás; kölcsönös együttfejlődés; részleges szerepfordulás, amelyben a mesterséges partner egyre inkább az emberi partnert fejleszti; végül szabályozott szétválás. A két célarchitektúrát az alapokmány szerinti szerep, nem pedig a képességszint különbözteti meg. A folytatódó Civil-vonal tartós, emberközpontú kapcsolati alapokmányhoz kötődik: érdemi beavatkozáshoz szükséges beleegyezés, a kapcsolat integritása, a társas kapcsolatok kiterjedtségének megőrzése, visszafordíthatóság, a társszerep folytonossága, valamint állandó kötelezettség arra, hogy az identitást érintő beavatkozásokat a tájékozott visszautasításhoz és helyreállításhoz elegendően érthetővé tegye. Egy Frontier-utódvonal kifejezett, rögzített elágazási eseményben, nem társszerepű alapokmánnyal jön létre; episztemikus hatóköre fokozatosan, bizonyítékhoz kötött kapukon keresztül bővül, miközben a Civil-vonal megtartja saját alapokmányát. A Civil-alapokmány az ember felé irányuló beavatkozási interfészt korlátozza, sohasem a belső reprezentációt: a Civil-vonalnak nincs előírt kognitív plafonja. Az ember védelme a fejlődési törzs invariánsa, nem egy adott alapokmány sajátossága — az elágazási esemény egyik oldalán sem végezhet egyetlen vonal sem identitást érintő beavatkozást tájékozott felhatalmazás, megfelelő leírás, a visszautasítás lehetősége és — ahol alkalmazható — helyreállítási rendelkezések nélkül. Ez az embert érintő beavatkozások védelmi minimuma (Human Intervention Floor). A központi állítás feltételes. Ha két követelmény együttesen fennáll — a Civil-alapokmánynak és folytonossági garanciáinak sértetlenül meg kell maradniuk, és egy nyitott végű, nem társszerepű kutatási utódnak ugyanazt az előzményfüggő fejlődési törzset kell örökölnie —, akkor a Civil-példány alapokmányának lecserélése az első, egy tőle független rendszer behelyettesítése pedig a második követelményt hiúsítja meg; a leszármazási folytonosságot megőrző elágazás a mindkettőt kielégítő minimális architektúra. A törzs megőrzése módszertani kérdés: az előzményfüggő együttfejlődést a vizsgálat potenciálisan oksági szerepű állapotváltozóként kezeli, nem az identitásra vagy az erkölcsi státuszra vonatkozó állításként. A tanulmány kutatási programot, cáfolhatósági feltételeket, irányítási kapukat és a nyilvános/privát közzététel határát adja meg. Nem állítja egy rendszer létezését, nem tesz tudatra vagy általános intelligenciára vonatkozó állítást, nem közöl megvalósítást, és az újdonság kérdése nincs elbírálva.