Local Opportunity Structures for Planning-related Protest in Major German Cities = Helyi lehetőségstruktúrák a tervezéssel kapcsolatos tiltakozások számára német nagyvárosokban

Urban development in Germany is often challenged by civic protest. This is despite mandatory participation at an early stage of the planning process, a variety of democratic participatory innovations, which differ from one federal state to the other, and informal formats of participation applied at the local level. There is a growing acceptance that protest is a normal form of participation and that planners must extend their repertoire accordingly. In order to identify a typology of planning-related protest based on correlations between different aspects of its framing, its course of action and the planning process to which it relates, the authors undertook a comprehensive survey in major German cities. In this paper, they try to establish, which relations exist between such protest, borough-level representative bodies and direct democratic procedures. Representative bodies and referenda are seen as parts of a local planning-political opportunity structure, a theoretical framework built on Eisinger’s political opportunity structures. This approach remains of great relevance to explain political protests and social movements, and helps to understand the different effects and uneven effectiveness of protest in varying contexts. The paper presents preliminary results from the statistical analysis of the authors’ own database created through protest data mining of newspaper archives, online petitions and other public databases along with quantitative analysis of a public database on local initiatives and referendums. It found substantial but uneven levels of support amongst borough-level representatives for civic protest, and correlation between such support and protest effectiveness. The variation can partly be explained with uneven powers, density of representation and modes of election of sub-local councils. There are large differences with regard to the frequency of initiatives that seek a referendum, which reflect different thresholds and restrictions for direct democracy that are established at state level. Nevertheless, activist groups have used referenda to change or even stop unpopular urban projects, to popularise their own agenda and force decision-makers to prioritise alternative visions for urban development. In some cases they also managed to influence spatial planning’s own political opportunity structure. | Németország városainak fejlesztését gyakran nehezítik civil tiltakozások. Ez annak ellenére alakul így, hogy a tervezési folyamat korai szakaszában kötelező a részvétel biztosítása,amit az egyes szövetségi államokban különböző demokratikus részvételi újítások és helyi szinten alkalmazott informális részvételi formák is kiegészítenek. A tiltakozás mint a részvétel normális formája egyre elfogadottabb, és ebből adódóan a tervezőknek is szükséges bővíteniük az eszköztárukat. A tanulmány szerzői azzal a céllal végeztek átfogó felmérést Németország nagyvárosaiban,hogy – keretezésük, cselekvési irányaik és az érintett tervezési folyamatok közötti korrelációkra alapozva – azonosítsák a tervezéssel kapcsolatos tiltakozások típusait. Arra próbálnak választ találni, hogy milyen összefüggések vannak a tiltakozás, a kerületi szintű képviseleti testületek és a közvetlen demokrácia eljárásai között. A képviseleti testületek és a népszavazások a helyi tervezési-politikai lehetőségstruktúra részeiként értelmezhetők. Ez az elméleti keret Peter K. Eisinger politikai lehetőségstruktúráinak fogalmára épít, mely továbbra is nagy jelentőséggel bír a politikai tiltakozások és társadalmi mozgalmak kutatásában: segít megmagyarázni a tiltakozások különböző feltételek között mutatkozó eltérő hatásait és egyenetlen hatékonyságát. A tanulmány a szerzők saját adatbázison alapuló statisztikai elemzésének előzetes eredményeit mutatja be. A tiltakozások adatbázisát újságarchívumok, online petíciók és más nyilvános adatbázisok felhasználásával, továbbá egy helyi kezdeményezéseket és népszavazásokat tartalmazó nyilvános adatbázis kvantitatív elemzésével hozták létre. A kutatás a civil tiltakozások jelentős, de egyenetlen mértékű támogatását állapítja meg a kerületi képviselők körében, és összefüggést mutat ki e támogatás és a tiltakozások hatékonysága között. A különbségek részben az egyenetlen hatalmi viszonyokkal, a képviseletek eltérő sűrűségével és az alacsonyabb szintű tanácsok választásának változó módozataival magyarázhatók. A népszavazási kezdeményezések gyakorisága terén mutatkozó nagy különbségek a közvetlen demokrácia gyakorlása kapcsán, szövetségi államok szintjén megállapított küszöbök és korlátozások eltéréseit tükrözik. Ennek ellenére, az aktivista csoportok a népszavazásokat használják a népszerűtlen városi projektek megváltoztatására vagy leállítására, illetve saját céljaik népszerűsítésére. Arra kényszerítik a döntéshozókat, hogy alternatív városfejlesztési víziókat részesítsenek előnyben. Egyes esetekben pedig sikerül befolyásolniuk a térbeli tervezés politikai lehetőségstruktúráját is.