The problem of linguistic interpretation in relation to the inner word = A nyelvi interpretáció problémája a belső szó vonatkozásában

This paper explores the relationship between the Stoic-based inner word and the linguistically manifested outer word in the expression and cognition of the Christian initiation in doctrinal interaction. Whereas in the ancient philosophical schools, human teachers conveyed wisdom, the Christian Church Fathers, who defined themselves as philosophical schools, taught about truth in the inner forum of the soul. In Augustine’s philosophy of the soul concerning intellectual cognition, concerning the origin of the inner word, we look at the relationship between sign and thing in cognition from a logical and semantic perspective based on the Platonic and Stoic traditions. This perspective, in the context of the rhetorical culture of the early Christian era, highlights a kind of inophia between the inner word (λεκτόν) and the outer word. The relevance of the topic is justified by the semantic impact of the paradigm shifts in the field of faith formation, due to changes in the meaning of linguistic forms, on the cognition and thinking of the mind. From the epistemological horizon of induction teaching, I investigate whether the phenomenon of language deterioration in the use of language impairs cognition and thinking. Those who look for sources of educational science under the aegis of pedagogy's history are always in a distinct position since they research knowledge formation, whereby they can form the right to access knowledge in any discipline. They may do so as they deal with cognition itself, and thus neither can they disregard the origination of the inner word nor the explication of its concept. My approach is to ask whether the language vocabulary of religious students allows the transmission of specific beliefs, and how the negative linguistic phenomena affecting thinking, amplified by digital transmission of knowledge and what is called „linguistic design”, hinder the actualisation of the spiritual capacities and possibilities that are given by thinking, in the field of cognition and the resulting action and behaviour. | A tanulmány a sztoikus alapokon nyugvó belső szó és a nyelvileg megnyilvánuló külső szó közötti kapcsolatot vizsgálja a keresztény beavatás kifejezésében és megismerésében, a dogmatikai interakcióban. Míg az ókori filozófiai iskolákban emberi tanítók adták át a bölcsességet, a magukat filozófiai iskoláknak tekintő keresztény egyházatyák az igazságról tanítottak a lélek belső fórumában. Ágostonnak a lélekről szóló filozófiájában, az intellektuális megismeréssel és a belső szó eredetével kapcsolatban, a jel és dolog közötti viszonyt vizsgáljuk a megismerésben, a platonikus és sztoikus hagyományokon alapuló logikai és szemantikai szempontból. Ez a perspektíva, a korai keresztény kor retorikai kultúrájának kontextusában, egyfajta inophiát (áthatolhatatlanságot) emel ki a belső szó (λεκτόν) és a külső szó között. A téma relevanciáját a hitformálás területén bekövetkező paradigmaváltások szemantikai hatása indokolja, amely a nyelvi formák jelentésének változásai miatt hat a megismerésre és a gondolkodásra. Az induktív tanítás epistemológiai horizontjáról kiindulva azt vizsgálom, hogy a nyelvhasználatban bekövetkező nyelvi hanyatlás jelensége károsítja-e a megismerést és a gondolkodást. Azok, akik a pedagógia történetének égisze alatt keresik a neveléstudomány forrásait, mindig különleges helyzetben vannak, mivel a tudásformálódást kutatják, ezáltal jogot formálhatnak a tudás hozzáférésére bármely tudományterületen. Ezt azért tehetik meg, mert magával a megismeréssel foglalkoznak, és így nem hagyhatják figyelmen kívül sem a belső szó eredetét, sem fogalmának kifejtését. Megközelítésem az a kérdés, hogy a vallásos diákok nyelvi szókincse lehetővé teszi-e speciális hitek átadását, és hogyan akadályozzák a gondolkodást érintő negatív nyelvi jelenségek, melyeket a tudás digitális átadása és az úgynevezett „nyelvi design” felerősít, a szellemi képességek és lehetőségek megvalósulását, amelyek a gondolkodás révén adottak a megismerés, valamint az abból eredő cselekvés és viselkedés területén.