Evaluation of visual evoked potentials in patients with Hashimoto thyroiditis = A vizuális kiváltott potenciálok értékeléseHashimoto-thyreoiditisben szenvedőbetegeknél

Background and purpose – Our aimwas to use visual evoked potentials (VEP)to evaluate changes in brain bioelectricalactivity in Hashimoto thyroiditis patientswith normal neurological examinationand imaging findings and to correlate theevoked potential parameters with clinicaldata.Methods – The study included 75 clinicallydiagnosed Hashimoto thyroiditis patientsand 45 healthy individuals who met theselection criteria. Demographic and clinicalcharacteristics such as age, sex, diseaseduration, serum thyroid hormone levels,autoantibody titers, thyroid ultrasonography,brain magnetic resonance imaging, andlevothyroxine dose used were recorded. VEPtests were performed in both groups. Allparticipants provided informed consent.Results – Of the Hashimoto thyroiditispatients included in the study, 92% (n=69)were female, the mean age was 40.3±12.2years, and the mean disease duration was5.7±7.5 years (range: 0-40 years, median:4 years). Euthyroid patients showedsignificantly longer P100 latency differenceand higher N75/P100 amplitude thanthe control group (p=0.014 and 0.007,respectively). Elevated thyroid-stimulatinghormone level was associated with longerN75 and P100 latencies.Conclusion – Our results demonstratedthe presence of abnormal brain bioelectricactivity in Hashimoto thyroiditis patientswithout active neurological findings. Theseeffects increase with disease severity andduration and necessitate the developmentof early treatment strategies to halt theprogressive autoimmune process. | Bevezetés – Célunk az volt, hogy vizuális kiváltott potenciálok (VEP) segítségével értékeljük az agy bioelektromos aktivitásában bekövetkező változásokat a Hashimotothyreoiditisben szenvedő, normális neurológiai és képalkotó vizsgálati leletekkel rendelkező betegeknél, továbbá hogy megállapítsuk, van-e összefüggés a kiváltott potenciál paraméterek és a klinikai adatok között. Módszerek – A vizsgálatba 75 klinikailag diagnosztizált, Hashimoto-thyreoiditisben szenvedő beteget és 45 egészséges kontrollszemélyt vontunk be a kiválasztási kritériumok szerint. Feljegyeztük a következő demográfiai és klinikai jellemzőket: életkor, nem, a betegség időtartama, a szérum-pajzsmirigyhormon szintje, autoantitest-titer, pajzsmirigy-ultrahangvizsgálati lelet, agyi mágneses rezonanciás képalkotás és az alkalmazott levotiroxindózis. Mindkét csoportban VEPvizsgálatokat végeztünk. Minden résztvevő tájékozott beleegyezését adta. Eredmények – A vizsgálatba bevont Hashimoto-thyreoiditises betegek 92%-a (n = 69) volt nő, az átlagéletkor 40,3 ± 12,2 év, a betegség átlagos időtartama 5,7 ± 7,5 év (tartomány: 0–40 év, medián: 4 év) volt. Az euthyreoid betegek szignifikánsan hosszabb P100 latenciakülönbséget és nagyobb N75/ P100 amplitúdót mutattak, mint a kontrollcsoport (p = 0,014 és 0,007). Az emelkedett pajzsmirigy-stimuláló hormonszint hosszabb N75 és P100 latenciával társult. Következtetés – Abnormális agyi bioelektromos aktivitás jelenlétét mutattuk ki aktív neurológiai tünetek nélküli Hashimotothyreoiditises betegeknél. Az abnormális agyi bioelektromos aktivitás a betegség súlyosságával és időtartamával fokozódik, és korai kezelési stratégia kidolgozását teszi szükségessé a progresszív autoimmun folyamat megállítása érdekében.